Sziasztok! Egy újabb random poszt, mert most bőven van erre idő.
Mióta visszajöttünk itt az idő egyet áll; napközben 20-25 fok, de legalább nem esik. Komolyan mondom, a jó idő nyáron azt jelenti, ha ilyesmi a hőmérséklet, nem fúj a szél, de mind közül a legfontosabb, hogy ne essen az eső!
Hát, nálunk is (bizonyos értelemben) zajlik az élet. Hölgyek előnyben.
Még azon a héten amikor visszajöttünk, egy picit megégette a bal középső ujját a sütővel. Ha ránézel a kézfejedre (nem a tenyér, hanem a másik oldal), kifelé haladva az első ujjperc közepén. Lári-fári, telt-múlt az idő, egy jelentéktelen kis pötty emlékeztette őt az egészre. Egészen szombat estig, amikor - minden valószínűség szerint egy fertőzéstől - bedagadt az ujja, amit csak fokozott, hogy az egyetlen ékszer amit a kezén hord, az pont azon az ujján egy régi Görögo-ban vásárolt ezüstgyűrű. Próbálta jeges vízben hűteni még aznap este, ami talán átmenetileg hatott is.
Tegnap még jobban bedagadt, próbáltuk perui balzsammal is kezelni, de mivel ez már egy zárt seb, így nem volt rá hatással. Estére már ijesztően nagy és csúnya volt, valamint egy piros duzzadt ér is már látszódott a kézfején és mondtam, hogy menjünk el az ügyeletre. A helyet jól ismertük, mert anno a füldugulásommal már jártunk ott. Szerencsére nagyon gyorsan, fél órán belül ellátták, valószínűleg azért mert sürgős besorolást kapott. A gyűrűjét levágták (ami nem gond, mert ékszerész meg tudja foltozni) és antibiotikumot adtak neki.
A felírt gyógyszer ugye itt vagy ingyen van, vagy £7,20. 3 dobozt kapott, ami 2-nek számított, tehát fizetnünk kellett volna £14,40-et. Kártyával nem lehetett fizetni és készpénzben sajnos csak pár fonttal kevesebb volt nálunk. Bankautomata nem volt a közelben. Mondták, hogy semmi gond, írtak róla egy számlát és egy héten belül menjünk vissza befizetni, vagy írjunk róla csekket és postázzuk el nekik. Na ez a bizalom! A sürgősségi osztályon, ahol bemondásra mentek az adatok, még az NI Number-t se kérték el és azt mondták (mint régen a helyi kisboltokban ha tartoztál még pár forinttal), hogy semmi gond, majd behozod! Újból egy ékes példa bizonyítékul arra a mondásra, hogy "egy ország színvonalát az egészségügyi ellátása határozza meg".
Akkor most folytassuk velem!
Szombaton, reggel még semmi bajom sem volt, majd elindult egy hasmenés. Délre mentem dolgozni, szerencsére nem volt túl forgalmas és az ebéd műszak 3 órája alatt csak 1 vagy 2 kényszerszünetet kellett beiktatnom. A műszak után be is vettem hasfogó tablettát - gondoltam akkor itt vége is a történetnek. Aztán 4 körül egy nagy álmosság jött rám, a Juci is aludt, de ő azért mert kevés alvás után korán kelt aznap. Ritkán alszom napközben, pláne úgy, hogy rendesen kialudtam magam este - a legfurcsább viszont az volt, hogy 2 óra alvás után is alig bírtam felkelni.
Fél 7-re lementem dolgozni, akkor hasmenés már nem volt, viszont percről percre erősebb hányinger jött rám. El kellett kérnem magamat azon az áron, hogy a Juci ment le engem helyettesíteni fél 10-től. Onnantól vasárnap estig szinte folyamatos lázam volt, amire a 4 óránként bevett 2 Rubophen (ez a napi maximum) sem volt nagy hatással. Továbbá végtagfájdalom, fejfájás és gyengeség.
Mára már kicsit jobban lettem. Lázam úgy érzem nincs, viszont ez a fene végtagfájdalom és gyengeség még mindig megvan. Mást sem eszem, csak pirítóskenyeret és kekszet, mondani sem kell nem nagy étvággyal - de legalább megszabadulok 1-2 kilótól! Ma sem dolgozom és holnap sem valószínű, szerda pedig amúgyis szabadnap. Csütörtökön már szerintem megyek, az úgyis csak egy lightosabb műszak lenne - az egyszerűség kedvéért hívjuk műszakvezetőnek. (Igen ezerrel robog a fene nagy "előléptetés", ami az egész csak egy nagy vicc, de legalább jól mutat az önéletrajzban és már amúgy sincs sok hátra itt remélhetőleg.)
Munkahely szempontjából sem vészes a dolog, mivel megértik, hogy tényleg beteg vagyok, mivel nem szoktam csak úgy beteget jelenteni sok más munkatársammal ellentétben. Eddig betegség miatt azt az egy napot hagytam ki, amikor rájöttem, hogy allergiás vagyok a pezsgőre és bevörösödött a szemem. Sokat fekszem, tv-zek, vagy alszom, de néha már az is uncsi és kicsit idejövök internetezni. A lényeg az, hogy aggodalomra semmi ok, ez csak egy múló rosszullét, amiből szerencsére már kifelé haladok!
Megyek és befekszem az ágyba, mert a sok üléstől elfáradtam...
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!
Klasszikus
Ez is
Bár nem szeretem, de létező kívánság a "boldog nyulat!" Akkor ezek szerint ő lenne az, akit boldoggá akarunk tenni...?
A húsvéti reggelink: fonott kalács (Jucc), főtt kötözött sonka (köszi Ádám!), tejfölös lila hagyma, főtt tojás, "hot cross buns", vaj, tejföl, majonézes torma, majonéz, mustár, narancslé
Mester és műve
Már kb 90-95%-ban beköltöztünk az új szobába. Saját fürdőszobáért cserébe kaptunk egy kicsit zajosabb kilátást, egy takarítószerraktárat a szomszédba és néhány éjszakai telefonos ügyeletet. Csak hogy egyértelmű legyen mindenkinek, ez nekünk jó. Nem volt rossz nekünk lent a staff house-ban, de az csak egy "accomodation" volt. Körös körül ordibáló, ajtócsapkodó - és még sorolhatnánk - holmi lengyelekkel, akik csak gyűltek és gyűltek körülöttünk. Ez a szoba kiürült mivel a szőröstalpúék leléptek. Sokaknak (sőt, szinte mindenkinek) elmondtuk, hogy a vezetőségnek tervei vannak velünk, tehát a beköltözés is ennek a része - meglátjuk...
Ma áthoztuk a polcokat a régi szobából és fel is szereltük őket. Továbbá a falra került még egy "kabátos akasztós" dolog, a cipőtartó, a fürdőszobaszekrény és a függönykarnis. A mai napon megérkezett az első ebay-ről rendelt (eddig többségében amazon volt, csak most már regisztráltam paypal-ra is) hangulatfény is. Kisebb-nagyobb, szerelésre nem (vagy csak alig) szoruló dolgokat, kisbútorokat, apróságokat már eddig is vettünk a szobába; pl.: gurulós kisszekrény, zuhanyfüggöny, wc-ülőke, váza, újságtartó. Kaptunk egy rózsaszín kenyérpirítót is az egyik munkatársunktól.
Március 8-án érkeztünk, 9-től dolgozunk. Menet közben egyetlen szabadnapra volt csak lehetőség - ez volt 15. Ezt követte egy hosszabb etap az újabb "déjoffig" 25. & 26. Így össze is jött egy jó 57 órás hét. Múlt szombat két dolog miatt lehet emlékezetes; 13 és fél órás műszak, de egy olyan rossz amilyen az elmúlt kb fél évben sem volt beleértve a karácsonyi pörgést.
2 nap jól megérdemelt pihenés; ma rajta voltunk a költözés, csinosítás, szépítés projekten, holnap pedig meglátogatjuk Ádámékat és (remélhetőleg) elkezdjük tervezni a nyári túránkat!
A pozíciónk egyelőre még a régi, valamint megfáztam.
Szerencsésen, egyben, sőt mi több problémamentesen megérkeztünk ismét ide a mi kis lakó- és munkahelyünkre. A budapesti repülőtéren még az egyik törzsvendégünkkel is összefutottunk, aki 4 napot töltött fővárosunkban a férjével és micsoda véletlen, ők is ugyanazzal a repülőgéppel utaztak vissza.
Az egyik legjobb szabadságunk volt az elmúlt 2 hét, de tényleg. Belesűrítettünk amennyit csak tudtunk. Háromszor voltunk moziban, Jucc kétszer színházban. Voltunk gyógyfürdőben. Bejártuk többek között Szegedet és Budapestet. Voltunk Tibiéknél (itt a bizonyíték), voltunk csak úgy inni, voltunk valahol inni és voltunk valakinél inni. Voltunk borvacsorán (juj, de jó volt!). A hiányzót idén sem írhatják be a kolifarsangról. Közlekedtünk tömegben, taxiban és kissé másnaposan. Ettünk sok hazait, amerikait, törököt, görögöt. Fotóztuk egymást és magunkat, sőt volt amikor még a fogkefét is! Kerestünk fülbevalókat, öveket és emlékeket!
Köszönjük! De tényleg! Mindenkinek, aki bármilyen szinten is megjelent az otthontöltött időnkben akár egy jó szóra, akár egy italra. Így, nektek köszönhetően könnyebb most újra itt!
Utolsó kommentek