Mielőtt aludnék kicsit délután, mepróbálom egy újabb bejegyzéssel marasztalásra és további drukkolásra bírni azt a fél marknyi csapatot, akiről tudjuk, hogy olvasssák a velünk kapcsolatos bejegyzéseket. Azért csak fél maroknyi, mert még jó sok ismerőst várunk ide a blogra. Lehet jártak már itt, de azért szeretnénk, ha néha nyomot hagyna magáról minden "előfizetőnk".

Tegnap délelőtt találkoztunk azzal a nővel, akinek hála most itt lehetünk. Jill egy angol egyszemélyes munkaközvetítő irodát vezet. Korábban bedolgozott más cégeknek, és mint kiderült, többször járt már Magyarországon. És még a hajót is ismeri! De ezeket a dolgokat soha nem említette e-mailben. Volt olyan alkalom, amikor fogászati kezelésre érkezett Magyarországra, volt amikor interjúk miatt és mogyoródi Forma-1 futamokon is előfordult már többször, legutóbb 2006-ban. Nagyon kedves és közvetlen volt. Gyorsan beszélt ugyan, de tisztán. Küldött egy szép kis dokumentumot, amely WRS, vagyis "Munkavállalói nyilvántartási rendszerbe" való regisztrálást jelent. Egyszeri díja 90font, és 1 évnyi munkavszony (akár több részletben) után már félig-meddig angol állampolgárok lehetnénk. Na jó, azért nem, de ingyenes kórházi ellátás, több illetméy és ellátmány járna nekünk. Mint kiderült több embert is szervezett már ide és a jelenlegi személyzet 5-6 tagja is az ő közreműködésével került ide. Többek között 2 lengyel a konyháról.

Ezek a lengyelek nem valami jófejek. Még az 1. nap, a "búcsúbulira" levittünk egy Magyarországról szóló színes kis prospektust, mert az ausztrálok érdeklődtek kis hazánk iránt. Tegnap lementünk a közös helységbe vacsorázni, és a kuka tetején találtuk meg. Kizárt dolog, hogy valamelyik ausztrál tette volna, ezeknek gyakorlatilag a tenyerükről lehetne enni. Inkább valamelyik szögletesfejű lengyel tehette ezt, azoktól pedig tányéron szoktuk kapni az ebédünket. Gyakorlatilag kidobták az országunkat! Méghogy "lengyel-magyar két jó barát"... Még vissza se köszönnek a műszak kezdetekor. Bezzeg ha valamelyik ausztrál sráccal a műszakod alatt nem találkozol kb 1 órán keresztül, és amikor legközelebb meglát, megkérdezi hogy vagy! Van kis különbség a két embertípus (nemzet) között.

Visszakanyarodva Jill közvetlenségére: mondta, hogy próbált már ő lengyeleket is olyan munkában mint amit mi is csinálunk az ausztrálokkal, de nem váltak be mert képtelenek voltak mosolyogni. Főzésben még úgy látszik jók. Meg magyar prospektusok kukábadobálásában is. Parasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.