Mi másra használhattuk volna szabadnapunkat "péntektizenhárom" napján mint egy kis túrázásra, a nagy misztikus kövekhez. Elkötöttük a staffos kocsit, és először Carolyn-hoz mentünk reggelizni. A bőséges választékot életünk első mikrosütőben elkészített rántottájának elfogyasztása fokozta.

Tele hassal iráy Stonehenge! 12 éves koromban jártam már ott, akkor valahogy izgalmasabbnak tűnt a dolog.

Ilyen idős fejjel inkább azon bosszankodtunk, hogy igazából mi értelme van a látogatásnak úgy, ha csak a körséta elején tudsz relatíve közel menni a kőoszlopokhoz, utána pedig már az ember közelebb jár az autópályához mint a nevezetességhez. Carolyn próbált több képet is készíteni rólunk, talán ez sikerült a legjobban.

A túra végén betértünk a Stonehenge ajándékboltba, ahol olyan elképzelhetetlen dolgok voltak mint például a "Build your own Stonehenge", vagyis papírmakettből olyan Stonehenge-et építhettél, amilyet csak szeretnél. Vettünk pár kis apróságot, úgy mint képeslap, könyvjelző és hűtőmágnes. Egy ötletes szlogen volt sok kis apróságon: "Stonehenge rocks". (Ez angolul kétértelmű; egyrészt Stonehenge kövei, másrészt Stonehenge király!)

A parkolóban nem is mi, hanem Carolyn szúrt ki egy magyar rendszámú mikrobuszt! Az utasokkal nem sikerült beszélnünk, de hagytunk nekik egy cetlit, hogy jó utat meg hasonlók.

Akit jobban érdekel Stonehenge itt, itt vagy itt többet olvashat róla.

Ezután Salisbury-be mentünk, ami mondhatni tipikus régi stílusú angol város. Sétáltunk kis utcákban, nagy boltokban... vagyis csak arra volt alkalmas, hogy még jobban elfáradjunk.

A visszafelé vezető úton megálltunk egy benzinkútnál beállítani a fényszórót. Ez egy BP - British Petrol, olyan mint otthon a MOL - kút volt, Marks&Spencer Shop-pal. (Nem csak ruhát lehetett venni. Mi már kezdünk hozzászokni, hogy ez a márka itt egy birodalom. A többszintes áruházaikban a ruhán túl megtalálható benne kávézó, bank, pénzváltó és élelmiszerbolt is.) És bugortam a sloziba. De ilyet nem lát minden nap az ember. Nagyon világos volt, a falakon virágosrétek és erdők képei voltak, a hangszórókból áradt a madárcsicsergés. Óriási!

Folyt. köv.!

Boldog Házassági Évfordulót kívánunk a Molnár házaspárnak!

Ui.: Nem. Nem a Juci meg én, hanem a szüleim.

Új bejegyzés. Hogy miért ilyen nagy szó ez? Egyrészt nem sok izgalmas történik velünk. Mi értelme lenne nap mint nap arról írni, hogy "Hú de sokat dolgoztunk ma is" és "Mekkora köcsögök voltak a 22-es asztalon!" Ebben nincs nagy izgalom, sem hírérték. Másrészt idő se nagyon van rá mindig. Pláne úgy, hogy most kicsit sokat melóztunk az elmúlt pár napban. A paraszt szőröstalpú román eltávon van, és az ausztrál lány, akit felvettek, 48 órát tartózkodott itt kb és lelépett, mondván nem tetszik neki a hely, és azt hitte, hogy közelebb lesz Nottingham-hez, ahol a barátai dolgoznak. Az első okot még megértem, na de milyen ostoba az ilyen, aki 24 órát repül ide és nem keres rá google-ben, hogy hova is jön; Nottingham 2 óra 46 percre van innen. Szóval most "understaffed" vagyunk, ami úgy nyilvánul meg, hogy én pl szombaton 13 órát dolgoztam, vasárnap 12-t, hétfőn 9-et, kedden 12,5-et, szerdán 10,5-et. Ezt a mai napon egy szabadnap követte, amikor lehet időt szánni az otthoniakra. Úgy mint skype, msn, gmail és blog.

Tegnapelőtt az ebéd és vacsora közti szünetben Juccanó, Carolyn és én ellátogattunk Reading-be, az Orákulumhoz. (Ha még mindig nem esett volna le, akkor igen, a Mátrixból lehet ismerős. Ő az, aki azt mondja, hogy "nincs kanál".)

Parkolóház

Láttam már pár bevásárlóközpontot, de erre azt mondom, hogy tetszett is. Nem csak tussal és vonalzóval tervezték, hanem kihasználták a természeti adottságokat is. A plázát egy folyó szeli ketté, szép kis korzóval, tele éttermekkel.

Jucc Velencében

Vittünk kenyeret, amit a kacsáknak, galamboknak és sirályoknak adtunk. Utóbbiak még a levegőben is el tudták kapni a falatokat.

Sorakozó

Miután elfogyott a cipó és jóllaktak, mi is pózoltunk egyet a kamerának.

Egy pizzériában ettünk, 1-et fizet, 2-t kap kuponok segítségével. Azt hazadöcögtünk, kicsit hosszabb volt az út, mivel bedugultak az utak pl a Reading-i focimeccs miatt.

A múltkor nem találtunk a hazautunkhoz passzoló tömegközlekedési odajutást, de ma sikerült. Megkértük Carolyn-t, aki még szívesen elvinne minket Gatwick-re is, de pont azon a hétvégén készül Ausztriába, a barátaihoz. Tehát, ez is megoldódott.

Nemrég beugortam a szállodába, hogy elmondjam ezt a jó hírt Juccnak, és a ratyi managerünk megkért, hogy segítsek neki söröshordót cipelni. Egy korsó sörrel jutalmazott, ami lassan már el is fogy! :)

A paraszt román miatt nem tudtunk beköltözni a szálloda, egyik személyzetnek fentartott szobájába, de ezt most nem részletezném, idegeskedtünk rajta már eleget. Hanem egy másik szobába fogunk minden valószínűség szerint költözni szombaton, amit az egyetlen itt dolgozó normális lengyel (Greg, a mosogatósfiú) hagy ránk. Az a szoba egy kicsivel nagyobb, és nem a közös szoba szomszédságában van mint ez, ami néha zajos tud lenni. Viszont az a szoba kicsit hűvösebb lesz, mert 2 ablaka van és az überparaszt lengyel szobájával szemben van, aki állandóan bömbölteti a szarabbnál szarabb zenéit.

Előre szólunk, mégegyszer: Február 21. - Március 2. között Magyarországon leszünk, újra. Üzenjük, hogy a pénzt gyűjtsétek, és nem fogadunk el kifogásokat, hogy nem ér rá valaki, meg korán kell kelni másnap! Nem lesz kimaradás! Nem tudjuk még pontosan, hogy mikor is leszünk Budapesten és otthon, de valószínűleg vmikor a felénél leszünk a fővárosban.

Folyt. köv.!

Boldog névnapot Anyukámnak!  Peti

Boldog Ágnes névnapot! Juci