Megváltozott a dizájn, és ezzel együtt bízunk benne, hogy a mi hozzáállásunk is; vagyis érdemes lesz gyakrabban visszalátogatni és megpróbálkozunk hetente minimum 1 bejegyzés megszerkesztésével.

A jelenlegi sablon - mint látható - szélességebb, így a képek is nagyobb méretben jelenhetnek meg, és jobban felfedezhető lesz a hihetetlen minőség! ;)

Kicsit megkésve szeretnék beszámolni a múlt heti kirándulásunkról. Már épp itt az ideje... hisz azóta már jártunk máshol is.

A napunkat úgy terveztük, hogy a Blenheim kastélyt meglátogatjuk (kb. 1 órára tőlünk), majd a közelében lévő Oxfordot. Nahát az utóbbi elég rövid autós túra volt, mert a kastély hatalmas területű és bő 5 órát töltöttünk el ott. Legközelebb 1 napot csak Oxfordra fogunk szánni.

Szóval a kastélyról kiderült, hogy Churchill szülőhelye és belül kiállítás és múzeum van berendezve az életéről.

Ennél sokkal érdekesebb és szebb a kert. Óriási területen gyönyörű "ZÖLD" mindenhol egy folyóval, és az épület mellett szökőkutak és kis formás bokrok.

Átvettünk pár angol szokást is: pl. délután a szökőkutak mellett megteáztunk és sütit is ettünk. A sütizés után végre kisvonatra szálltunk, ami a főbejárattól indult és eljutottunk vele a kastélykert széléhez. Itt megnéztük a pillangó házat, a levendula kertet és a legjobbat: a Labirintust! Persze végigjártuk, nem is volt túl nehéz... :)

A kisvonaton találkoztunk egy idősebb magyar házaspárral. Vicces kicsit, hogy 5 nap angliai kirándulásuk után örültek, hogy magyar szót hallottak...akkor mi mit szóljunk. Bár a magyar pincér a pizzériában Readingben és egy srác, aki bejött kávézni egyszer az étterembe, kivétel.(ő magyarul szólt hozzám, amin eléggé meglepődtem, erre ő: "gondoltam, hogy magyar vagy!" -  köszi!)

A kastélyos túra után benéztünk autóval Oxfordba, de csak egy rövid időre. Ide még visszatérünk!

ui: ugye mindenki észrevette, hogy csudijó képeket töltöttem fel! Peti megvette a fényképezőgépet! :)

folyt.köv.

• Vasárnap van. Mint azt már korábban mondtuk a vasárnap itt nagyon húzós. Plusz még ezt tetézi egy Anyák napja, ami itt éppen ma van. Szóval dupla pörgés van, kb 2 hete lefoglalták az összes asztalunkat.
• Amikor kiérkeztünk, egy húzós december fogadott minket, és szőröstül-bőröstül rühelltünk mindenkit a vezetőségben. Akkor a "fejétől bűzlik a hal" esete állt fenn. Jelenleg a helyzet úgy módosult, hogy az összes kollégánkat (1-2 kivétellel, köztük Carolyn) utálunk. Utálom ezt a szót, de ez van. Levegőnek kell néznünk mindenkit, másképp nem lehet elviselni sajnos. Ez a taktika sem tud mindig kielégítő lenni, néha azért elpattan a húr, vagy éppen eltörik a mécses. (Milyen színes nyelv ez a magyar...) A menedzsmenttel kapcsolatos érzéseink az Újév beköszöntésével gyakorlatilag úgy elmúltak mint egy tapsolás visszhangja egy üres folyosón - köszönhetően annak, hogy az év legzűrösebb hónapjában kezdtünk. Ám a munkatársaink tahósága, figyelmetlensége és gátlástalansága amióta itt vagyunk csak fokozódik.
• Kissé terméketlenek voltunk/vagyunk az utóbbi időben (értem ez alatt a márciusi bejegyzések számát) és kirándulni se nagyon voltunk mostanában. Ennek ugyanaz lehet az oka; új fényképezőgépet keresek magamnak, mégpedig egy tükörreflexeset. Évek óta szeretnék egyet, de a lehetőségek mostanra adottak lettek. Több heti vacilálás után még 2 modell van versenyben. Egy Canon és egy Sony. A mérleg hol az egyik, hol a másik javára billen.
• Végül, de nem utolsó sorban: mióta visszajöttünk a szabadságunkból itt hibátlan tavasz van. Napközben frankó pólós/pulóveres idő van, nyílnak a virágok, rügyeznek a fák, és a szokásos eső is elmarad. Szóval lehet irigyelni is azért minket...! ;)

Folyt. köv.!

A kedves steward bácsi, akit a "Megérkeztünk" posztban említettünk egy friss Malév sajtóbemutatón nyilatkozik és szerepel:

Vajon mi lehet az a módszer, amit említ? :)

Üdv mindenkinek! Megérkeztünk! Még tegnap, csak egész délután és este aludtunk, hosszú napunk volt. Röviden: hajnali fél 7-kor kis késéssel megérkeztünk a reptérre, ahol az egyik pilótának látszó úriember azzal jófejkedett, hogy "az a gép már úgyis elment"... Majd mikor felszálltunk pont ő fogadott a repülőn mint az egyik steward-unk és a business osztály hátsó sorába irányított bennünket (nem ahova a jegyünk szólt) :). Bőrfotel és tökéletes kilátás fogadott bennünket. Igazán kedves úr volt, és már a gép felszállása előtt narancslével kínált, majd a felhők felett újabb körrel és mogyoróval, amit a meleg rántotta, joghurt, gyümölcs, zsemle-vaj-dzsem követett. Természetesen üveg pohár (nem papír), porcelán kávés bögre (nem papír) és fém evőeszközök (nem műanyag). Plusz meleg vizes kéztörlők felszállás után és földetérés előtt. (Így tehát megtudtuk mik azok a tényezők, amik akár 100,000 Ft-tal is meg tudnak drágítani egy repülőjegyet. Viszont azt továbbra sem értjük, hogy mit tudhatnak azok a jegyek, amik a legolcsóbb és a legdrágább között vannak, mert a legolcsóbb jeggyel is lehet ülni bárhová, kivéve a business osztályra.)

Mivel elég álmosan (vagy éppen alvás nélkül) ültünk fel a gépre, hosszabb-rövidebb szundikat is beiktattunk a 2 órába. A francia partoktól egészen a földetérésig gyönyörű napos idő fogadott és nagyon szépen lehetett látni a tájat. Elnézést kérünk, de most nem fotóztunk. 

A reptérről vonattal egészen Reading-ig utaztunk, kb 1,5 órát. A vasútállomáson Carolyn már várt bennünket, hozott egy csokor nárciszt is a szobánkba, hogy még inkább tavaszi hangulatunk legyen. Jó volt újralátni, és ő is nagyon örült nekünk. :) Érkezésünk után ebédeltünk egy jót, majd irány a hotel. Gyorsan beköszöntünk azoknak, akik épp dolgoztak és beestünk az ágyba. Pár óra alvás - pakolás - alvás után ma reggel nagyon korán, fél 7-kor kezdtem, Peti picit később. Vége a "nyaralásnak", kezdődnek újra a dolgos hétköznapok, és a beosztásunkat elnézve elég húzós hetünk lesz, szombaton egy 100 fős esküvővel.

Igyekszünk kicsit sűrűbben jelentkezni, mint eddig. 1 hét múlva a szabadnapunkon biztos kirándulunk, ha szép idő lesz. Beszámolunk majd erről is. De ha lesz miről írni, akkor persze hamarabb is jelentkezünk.

folyt.köv.