Mint azt a dátum is mutatja az alább olvasható gondolatmenet már hetekkel ezelőtt megszületett, csak várt a folytatásra. Amíg ez elkészül, addig is itt a szabadságunk történetének első része, amelyben a hazaútról számolunk be. A második részben a folytatás következik képekkel kiegészítve. És a Párizsnak is lesz folytatása... ;)

Na hát szevasztok mindenkinek, már Angliából! Újra.

Még október 26-t írtunk, amikor hazarepültünk. Először - és lehet nem utoljára - választottuk az angol fapados társaságot; az Easyjet-et. Fő szempont az volt, hogy Gatwick-ről mehessünk és ne Luton-ból, mert szörnyű a hotel és ezen reptér között tömegközlekedni; [nevezetesen hotel-(taxi)-Reading-(vonat)-London-(metró)-(reptér busz)-Luton. Ezt az utat jártuk be legutóbbi visszajövetelünkkor visszafelé; fél napba telt és több pénzbe került mintha egy halyi taxissal tettük volna meg az utat, gyorsabban.] Amikor a reptérreutat terveztük, úgy indult a dolog, hogy a románékkal vitetjük ki magunkat mert legutóbb mi vittük ki őket a reptérre. Megkértük a beosztást készítő managert, hogy ne osszák be se a románt, se a feleségét aznap délelőtt, erre pont hogy menniük kellett, így azt mondta, hogy reggel 5-kor kellene indulnunk a fél 12-kor induló gépünkhöz, mondtuk, hogy "Kösz, nem". Ezután felajánlotta a "szendvicses" lengyel, hogy kivisz minket az ő autójával mivel ő csak 11-kor kezd, na ezt meg mi nem szerettük volna hogy szívességet tegyen és szerencsére őt is beosztották menet közben aznap reggelire. Hát ekkor már tényleg telis tele volt a tökünk a pohár, hogy mi el tudunk vinni mindenkit a reptérre, vonatállomásra, bevásárolni, stb minket meg senki sehova. Majd jött a szikra, hogy legelső alkalommal is vonattal jöttünk Gatwick-ről, hát akkor próbáljuk ki odafelé. Megkértük ezután a homokosokat, hogy vigyenek ki minket az állomásra, ők pedig arra hivatkozva utasítottak el minket, hogy a szabadnapjukon nem akarnak olyan korán felkelni miattunk, de a román feleségét kérték meg arra, hogy legalább a Reading-i állomásra vigyen ki minket helyettük és még egy üveg bort is adtak neki. Ez meg is történt, szépen elvonatoztunk egész Gatwick-ig és időben becheckoltunk. Elolvasva ez lehet baromi unalmas, viszont egyrészt akkor baromira kivoltunk mindenkire, másrészt nem tudtam rövidebben, bocsi.

Sikeres repülésünk és akkora hátszelünk volt hogy a menetidőhöz képest 20 perccel hamarabb landoltunk. Mivel közös bőröndünk volt, így a különválagatást a ferihegyi parkolóban akartuk megejteni, csak hát nem gondoltuk, hogy ebben milyen nagy a veszélyességi faktor. Ugyanis drága Apukám az autónktól visszafeléjövet elesett és kiment a kisujja. A reptér orvosa még mindenféle műtétet és beavatkozásokat emlegetett a maga sajátos fennkölt stílusában, de Apukám adrenalintól megrészegülve úgy döntött, hogy majd a "tárjóni" kórházban jobb kezekben lesz. Fenenagy mázlija és igaza lett. Ugyanis visszarántották és sínbehelyezték az ujját. Ekkor jön a "minden_rosszban_van_valami_jó"; a teljes szabadságom alatt betegszabadságon volt. A nagy izgalmak és ijedtségek végén Anyukám egy finom vacsorával jutalmazott minket, amelyre Andris barátom mint az est "hivatásos sofőrje" is hivatalos volt - ezúton is mégegyszer nagy köszönet neki!

Mondhatni szokás szerint az otthon töltött idő egy részét külön-külön töltöttük, de voltak közös programok is persze.

• Az első hét szerdája indult egy PPP-vel, vagyis Pesti Pasis Program-mal. Gabesz egy gigaüveg Jégerrel a kezében jelent meg, ami kihívást jelentett, de mindenki a maga módján azért próbált megbirkózni a "feladattal"... Kezdődött mindez a suliban(!), majd üveg nélkül átmentünk abba a kocsmába, ami az otthonlétünk alatt mondhatni törzshellyé vált a nemdohányzó része miatt, ez a Tóth Kocsma. Itt sikerült pár "hola" erejéig szót váltanom a Gyimóval, aki überhamar lelépett, merthogy másnap reggel repülnek. Innen üzenem, hogy igazán maradhattatok volna még ott és akkor! És szép sorban jöttek-mentek a barátaim miközben elborozgattunk/sörözgettünk/kőrözöttes kenyerezgettünk. Az estét a csapat hardcore része még a Morrisons2-ben fejezte be. Nem mondom, hogy felejthetetlen volt, de azért hazamenni még korán és kár lett volna. A Matyiéknál töltött pár órás alvás után jött másnap egy
• túra Szegedre.
• haza, nov1.
• Tibiéknél
• Bp nagyobb társaság és vacsi, fotózás
• szoboszló
• visszarepülés

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.